Szabó Judit: Mese a bölcs bagoly patikájáról

 

Egyszer volt, hol nem volt, a nagy kerek erdő kellős közepén élt egy bölcs bagoly. Ő volt az erdő patikusa. Hozzá jártak az állatok, ha valami bajuk támadt, s a bagoly boldogan segített rajtuk. Szerette a munkáját, s folyamatosan tanult, hogy mindenkinek a segítségére lehessen. Jól ismerte az erdő-mező növényeit, fáit, tudta mi mit gyógyít.

Mivel mindig érdekelték az új dolgok, kapcsolatot tartott más patikusokkal is, akik más erdőkben, vagy éppen a hegyekben éltek.

Történt egyszer, hogy az egyik ilyen távoli ismerőse megismertette őt egy újfajta gyógyszersorozattal, amelynek minden tagja természetes anyagokból és finom vitaminokból állt. Elmondta röviden, hogy az egyes anyagokat általában mire lehet használni, de azt is hozzá tette, hogy ezek valójában összefüggnek egymással és ha valaki rájön erre, akkor még több mindenre tudja felhasználni őket. Azt tanácsolta a bagolynak, hogy próbálja ki ezeket egyesével, ismerkedjen meg velük, majd ha már elég jól eligazodik közöttük, akkor adhatja másoknak is. Azzal elment.

A bagoly ott ült üvegcséivel, amelyekben különféle színű, szagú, formájú és halmazállapotú anyagok voltak. Mivel nagyon kíváncsi volt, hogy miként is működnek ezek az anyagok, elkezdett megismerkedni velük. Maga elé vette egyesével, alaposan megnézte, megszagolta, sőt meg is kóstolta őket. Ezzel eltöltött egy kis időt, majd amikor már úgy gondolta, hogy viszonylag ismerősek, elment a barátaihoz, elmondta, milyen nagyszerű gyógyító anyagokat kapott, s azt is, hogy ő már kipróbálta magán, s nagyon tetszettek neki.

Barátai is kedvet kaptak a dologhoz és készséggel ismerkedtek meg ők is a nagyszerű szerekkel. Kis idő múlva örvendezve jöttek hozzá, s elmesélték, hogy mi mindent tapasztaltak, amikor kipróbálták a szereket. E beszámolókból a bagoly rájött, hogy ezek az anyagok a belső gyógyulást, az átalakulást indítják meg, aminek a problémák megoldása és egy harmonikusabb, boldogabb élet az eredménye.

A bölcs bagoly megnyugvással hallgatta a beszámolókat, de ezek az eredmények még nem voltak elegendőek a számára. Szerette volna, ha minden tünetnél azonnal felismeri, hogy melyik szert kell adnia ahhoz, hogy a legjobb eredményt érhesse el.

Sokat gondolkodott ezen, és egyszer laboratóriumában ülve arra gondol: mi lenne, ha bele tudna látni ezekbe az anyagokba? Kíváncsi volt, vajon mi van ott belül, ahová szabad szemmel már nem lehet belátni?Tudni akarta, hogyan működik mindez.

Ahogy így morfondírozott magában, pillantása egyszer csak a mikroszkópjára esett. „ Ez az!” - kiáltott fel. Mikroszkóppal nézem meg, milyenek belülről! Gyorsan leporolta a készüléket, az asztalra állította, és kirakta maga elé egyesével a kis üvegeket,amelyekben ott lapultak a csodás anyagok. Hirtelen rájött, hogy még nem is látta így együtt őket, s ezért néhány percre belemerült az összkép nézegetésébe. Ettől a látványtól egészen kellemes érzések keletkeztek benne, s az a benyomása támadt, hogy most valami újat, többet tudott meg róluk.

Egyszeriben jókedvre derült, s elkezdte az anyagokat egyesével a nagyító üvege alá tenni. Teljesen belemerült a vizsgálódásba, mert egy eddig ismeretlen világ tárult fel szemei előtt. Nagyon élvezte ezt az újdonságot. Ahogy belepillantott a mikroszkópba, sokkal tisztábban látta a szerek szerkezetét, jobban megismerte természetüket, hallotta hangocskájukat, és sokkal intenzívebben látta színeiket, formáikat. A vizsgálódás során többet tudott meg róluk, mint addig összesen.

Észre sem vette, úgy elfutott az idő, s csak arra lett figyelmes, hogy leszállt az este. Gyertyát gyújtott, s ahogy fellobbant a láng, elméjében is fény gyúlt.”Hátha megtalálom az összefüggéseket, ha egyszerre több anyagot vizsgálok!” - gondolta, s rögtön neki is fogott, hogy megvalósítsa ötletét.

S valóban bámulatos összefüggések rajzolódtak ki szeme előtt. Amint egyszerre kettő, vagy több anyagot tett a nagyító üvege alá, a kicsi cseppek, darabok életre keltek. Egyszerűen megfogták annak a társuknak a kezét, akivel jól érezték magukat, vagy a színüket változtatták olyanná, hogy rögtön tudni lehetett melyikkel akarnak összekapcsolódni. Még olyanok is voltak, akik hangjukat változtatták meg úgy, hogy amikor a hozzájuk illő társakat megtalálták csodálatos összhang keletkezett. És játszottak, ugrándoztak, nagyokat kacagtak és ezerféle módon mutatták meg, hogy ki az akihez tartoznak, vagy kivel érzik jól magukat.

A bagoly teljesen belefeledkezett a színes forgatagba, a gyönyörű zenébe, és a színek kavargásába. Eközben, maga sem tudta hogyan, de minden csoportosulást könnyedén megjegyzett.

Hajnalodott, amikor a felfedező útját befejezve megelégedéssel állt fel az asztaltól, és már tisztán látott minden kapcsolatot, felhasználási lehetőséget. Lassan kiment a patikába, ahol még mindig félhomály derengett, s leült az ablakkal szembe. Éppen akkor kelt fel a Nap, és első sugara aranyló bíbor fénybe borította az egész helyiséget, s ebben a fényben csodálatos látomása támadt. Látta magát, amint jár – kel az erdő lakói között, megérti bajaikat, s azt is látta, ahogyan segítséget kérnek tőle. Ekkor pedig tisztán megjelent előtte egyesével minden szere, amit már jól ismert, s kipróbált – és a megfelelő szer jelzett: villogot, megszólalt, vagy integetett neki. Azt is látta, hogy ő megbízik ezekben a jelekben, s magabiztosan emeli ki a megfelelő üvegcsét. Majd látta, hogy ez valóban jó, épít és boldogít.

Ebben a percben a Nap már teljesen a látóhatár fölé emelkedett, s aranyfénye bekúszott az ablakon át a patikába, ahol végigsuhant a padlón, a pulton, és egyenesen a bagoly szívébe érkezett. A bagoly mélyet lélegzett, magába szívta az aranyfényt, s hagyta, hogy eltöltse teljes lényét, szívét, lelkét, testét, mindenét – és megőrizte magában ezt a fenséges pillanatot.

Mikor kinyitotta a szemét már fényes nappal volt, s hamarosan megindult az élet. A bagoly folytatta megszokott életét, de már egy bölcs mosollyal a lelkében, mert tudta, hogy amit látott és átélt, valóban létezik, vele van, s szüntelenül gazdagítja őt, s szívén keresztül mindenkit, akivel csak találkozik.

 

 

"Találjuk meg az életben azt, ami a legjobban érdekel minket, és foglalkozzunk azzal. Váljon olyan természetessé számunkra, mint a légzés, mint a rügybontás. Ha a természetet tanulmányozzuk, észrevehetjük, hogy feladatát végzi, s ezen keresztül segíti és gazdagítja az egész univerzumot. A legkisebb giliszta is végzi napi teendőit, segít finomítani és tisztítani a földet; a föld gondoskodik minden zöld növény táplálékáról, a növényzet fenntartja az emberiséget és minden élőlényt, s végül visszatér a földbe, melyből származik, és gazdagítja azt. Létük szépséggel és haszonnal teli, munkájuk annyira természetes számukra, hogy az az életük. Hivatásunk, ha valóban megtaláltuk, olyannyira hozzánk tartozik és hozzánk illik, hogy megerőltetés nélkül, könnyen, élvezettel végezhetjük, sose fáradunk bele, mintha csak a hobbink lenne. Kifejezésre juttatja valódi énünket, a bennünk szunnyadó tehetséget és sokféle képességet, melyek megnyilatkozásra várnak. E munkában boldogok vagyunk és otthon érezzük magunkat; s csak ha boldogok vagyunk (ha lelkünk parancsainak engedelmeskedünk), akkor végezzük munkánkat a legjobb képességeink szerint." Dr Edward Bach