"Azokat a lelkeket nevezzük "földhöz kötöttnek", akik valamilyen okból olyan erősen fixálódnak a földön történtekhez, hogy a földi test elhagyása után nem a saját útjukat járják a túlvilág szféráiban. Minden érdeklődésük földi eseményekre vonatkozik, ezért egy élő ember testében próbálnak helyet találni, hogy ismét cselekvőképesek legyenek.
Az ilyen földhöz kötöttség oka - bármilyen furcsán is hangozzék is - többnyire az, hogy az illető nem érzékelte tudatosan saját halálát. Annak, hogy valaki "nem veszi észre" saját halálát, gyakran az az oka, hogy szilárdan hisz benne: a halállal mindennek vége. Ha valaki ezzel a meggyőződéssel hirtelen meghal, szubjektíve olyan kevéssé változnak meg számára a dolgok, hogy egyszerűen nem jut eszébe, hogy meghalt. Az egyetlen érzékelhető változás cselekvőképességében lesz, ezt azonban hamar kiegyenlíti, ha egy másik földi testhez tapad, s ezáltal az az érzése lehet, hogy befolyással van a földön történtekre.
A földhöz kötöttség másik oka lehet valami olyan alapvető hiba, amelyet az illető még haála után is feltétlenül maga szeretne korrigálni, de oka lehet az is, hogy a hátramaradott gyászolók az elhunyt lelkét magukhoz akarják láncolni, "nem engedik szabadon". Bizonyos körülmények között egy élő személyt több földhöz kötött lélek is megszállva tarthat, de ezt a "megszállottságot" ne keverjük össze a démonokkal, vagy az ördögöktől való megszállottsággal.
A földhöz kötött lélek semmi rosszat nem akar, igen sajnáloatos helyzetben van, segítségre szorul. Túlvilági lények azonban mindaddig nem nyújthatnak segítséget neki, amíg a földi történésektől el nem fordul, s nem kér tőlük segítséget. Így az élők feladata, hogy az ilyen lelkeknek megadják a szükséges segítséget. Ezért van az, hogy minden eredentő vallás ismeri a halotti mise vagy a holtakért való közbenjárás rítusát. Igen jelentékeny dokumentuma ennek a Tibeti Halottaskönyv; a benne leírt rítusnak az a feladata, hogy az elnyunyt lelkét vezesse. [...]
A laikusok úgy segíthetnek rajtuk, ha imádkoznak, ha halotti miség mondatnak értük - ennél nagyobb szolgálatot aligha tehetnek nekik. Mindebből az következik, hogy a hátramaradottaknak fel kellene hagyniuk minden olyan tevékenységgel, gondolattal, amely a holtat idekötözheti, visszaszólíthatja. A spiritiszták is főként ilyen földhöz kötött lelkekkel érintkeznek. Ezért tisztában kell lenniük azzal, hogy ezek a lelkek segítségre szorulnak, s nem égi bölcsességek közvetítői."
Thorwald Dethlefsen - A sors mint esély
