"A hétköznapi ember gyerekkorától és egész élete során saját tudatlanságából "megtanulja" karmikus csakrájának beszennyezését: ide tartoznak a gonosz szavak, szitkok, ocsmány káromkodás, kritizálás és sima szófecsérlés. Általában az ember nem szándékosan dobálózik a szavakkal, hanem a több éves rossz szokása következtében, és csak azért, például, mert ezt szokta hallani családjában, vagy ezt tanulta a barátjától, stb. De a szomorú tény az, hogy "ártatlan" szokása miatt a karmikus csakrája (torokcsakrája) egyre inkább elszennyeződik, amitől sem sorsa, sem egészsége nem javulhat. Ez a negatív helyzet pedig jóvátehető, ha az ember saját nyelvét annak megfelelően kezdi el használni, amire ISTEN szánta - a Jóság teremtésére, az Élet áldására, az Isteni energiák közvetítésére a Földre, az emberi alsó ego (személyiség) által teremtett rossz transzmutálására, - ily módon megtisztítva saját torokcsakráját, illetve karmáját, és jóra átváltoztatva saját sorsát és egészségét."
A kimondott szó
