Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a fizikai életből való eltávozás valódi menetéhez, most vegyünk egy egyszerű feladatot:
Rajzolj egy életvonalat.
(és mielőtt tovább olvasol kérlek rajzold is le)
Síkban, vagy térben helyezkedik el?
Mi a kiinduló pontja?
Merre halad?
Hol végződik?
Mi a középpontja?
(ezeket a pontokat jelöld meg rajta)
Természetesen maga a rajzlap korlátokba tud zárni, de a térábrázolás lehetősége a lap kétdimenziós síkjában is adott. Éltél vele? Hány dimenzióban élsz?
Az általános megoldás egy 2 dimenziós vonal, amely a születéssel kezdődik (jobb esetben a fogantatással), és a halállal végződik, valahogy így:
Gondolkodjunk el azon, hogyan lehet az embert egy 2 dimenziós lapon 3 dimenzióban ábrázolni?
Például, ha az árnyékát megjelenítjük a rajzon.
Mi az árnyék? A személyiségünk egy része, ami tudattalanul van jelen. Árnyék az, ami nincs a fényben, a tudat teljes fényében. Sokszor az árnyékunk erejétől válunk valóságossá, ez tesz minket kartonfigurákból 3 dimenziós emberekké.
Jung azt mondja: „Csak a kísértet nem vet árnyékot.”
Mindezek FÉNYÉBEN az életvonal egy teljesebb ábrázolását, és annak értelmezését mutatom be a következő cikkben, időt hagyva addig is az ezen való elmélkedésre.
