"Sok misztikus és ezoterikus csoport ismeri évszázadok óta az energiamezők közötti finom összefüggések jelentőségét. Ezeket az energiamezőket mi gerjesztjük: az egyének, a csoportok és közösségek, valamint maga a bolygó.
Az egyéneknek, csoportoknak, közösségeknek, családoknak, országoknak, fajoknak - a Közösség különböző aspektusainak - mindnek megvan a maga jellegzetes energiája. Ezek tükröződnek a stílusukban, és a beállítottságukban, s megélhetőek az érzelmi árnyalatukban. Az egyéneknek szintén van rájuk jellemző atmoszférájuk. Sajátos kémia ez. Vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen túl sok az energiájuk számunkra; nem tehetünk róla, de az idegeinkre mennek. Mások iránt viszont kimondottan meleg és barátságos érzéssel viseltetünk.
A hely szelleme
A helyeknek is megvan a maguk szelleme. New Yorknak például: bizonyos emberek képtelenek néhány napnál tovább ott maradni. Úgy érzik, porrá zúzza a lelküket a hely energiamezeje. Másokat ellenben felvillanyoz, izgat és serkent; ők kevesebbet esznek, kevesebbet alszanak, és azért mennek oda, hogy jól "feltöltődjenek". A városok hatnak ránk. Lehetséges, hogy valaki nem a szülei, a munkája vagy a kapcsolata miatt sápadt és levert, hanem mert nem megfelelő helyen lakik, rossz lelki atmoszférában él. Talán nem ott a helye, ahol van; máshová kellene költöznie?
Ami az egyik embernek jó, nem feltétlenül kedvező a másiknak is. Ahogyan a kelták sem mindig jönnek ki a szászokkal; ahogy jellegzetes különbségek vannak a latin és az angolszász népek között (és jellegzetes hasonlóságok az amerikaiak és az oroszok között), ugyanúgy beszélhetünk "hegylakókról" és "síkvidékiekről", "mélytengeri emberekről", akik egészen mások, mint azok, akik a part körül cirkálnak a kis lélekvesztőikkel, "folyam emberekről" és "tavi emberekről", akik megint csak eltérőek.
Hatalom a szervezetekben
Óriási nyomás kapcsolódik hozzá. Egyfelől, a szeretet ethoszára és attitűdjére alapozott csoportokban, amelyek a gondoskodás érdekében szerveződnek, a hatalmi harc rettenetes dolognak számít, és mindig tudattalanul zajlik. Másfelől viszont az ipari szervezetekben, ahol nyíltan zajlanak a hatalmi csatározások, mindenki tudja, ki hajt a hatalomra. Ezen viccelődnek, ugratják az illetőt, teljesen a nyílt terepen és bevallottan történik - itt viszont valami más kerül a tudattalan szintre. Jung nem a szeretet és gyűlölet kettőségéről, hanem a szeretet és hatalom kettősségérőlbeszélt. Ahol hatalom van, ott nem lehet szeretet, és ez fordítva is így van.
Bár egyénekkel dolgozunk (a terápiák során - szerk.), ugyanakkor mindenki csoportok tagja. Ráhangolódunk a különböző közösségek légkörére, és másfajta funkciókat, működésmódokat veszünk át a közösség életében. Lehet, hogy nem a csúcson lévő prominens ember tartja össze a szervezetet, hanem például egy csupa szív ember a csoport kovásza, aki szerény munkakörben vagy szerepkörben dolgozi a cégnél. És az is megtörténhet, hogy valaki vezetői feladatkörben vagy tekintéllyel alkalmanként elég komoly kritikát kap. Máskor fojtogató szeretetben és csodálatban részesül; bizonyos vallási csoportokban mindenki egy-két központi emberre zúdítja az érzelmeit.
Talán vannak is ismerőseink ilyen helyzetben. Vajon különös és szokatlan nyomás nehezedik rájuk, amelynek nincsenek is egészen tudatában? A szív tartja fenn a vérkeringést, és a nagy szervezetekben sokan szenvednek éppen szívpanaszoktól. Ha anélkül vesszük át mások energiáját, hogy kreatívan megtisztítottuk volna, az károsíthatja az energiát, és hajlamosíthat bennünket ilyen testi zavarokra. Alig észrevehető nyomás alá kerülünk, mégpedig nem az adott munka vagy a család, hanem mások elvárásai és igényei felől. Érdemes megnézni, milyen mértékben vagyunk hajlamosak bekapni ezeket a horgokat. Mennyire vagyunk védtelenek ezekkel szemben? Ha valaki behatol a terünkbe, annak rendkívüli lelki hatásai lehetnek.
Az emberekkel végzett munka
Nekünk, emberekkel négyszemözt dolgozó szakembereknek is megvannak a magunk energiamezői, amelyeket számításba kell vennünk, ha elég sokáig akarunk életben maradni, hogy foglalkozhassunk az emberekkel! Bizonyítékaink vannak, hogy neurotikus és pszichotikus összeroppanások rendívül gyakran fordulnak elő terapeutáknál, pszichiátereknél és támaszadóknál. Ezért olyan fontos, hogy foglalkozzunk a saját terünkkel és határainkkal, és amikor valakivel dolgozunk, át kell gondolnunk a hangszín, az attitűd és stílus e közösségi hátterét, s már az első találkozás alkalmával ki kell derítenünk, hogyan rezonálunk együtt. Kockázatos dolog a munkánk; számos probléma merülhet fel, és rejtett aknamezőkre tévedhetünk.
Elnyomónak, energialecsapolónak találjuk az előttünk álló embert, és ha igen, hogyan illik egymáshoz a kettőnk energiamezője? Ha vannak különbségek, akkor azok vajon megtermékenyítő hatásúak lesznek? Kedveljük vagy nem kedveljük az illetőt? És melyik jobb? Kezdünk túl közel kerülni hozzá? Vagy azt érezzük, hogy ő kerül közel hozzánk, hogy lerohan, maga alá gyűr bennünket, hogy szeretnénk távolságot tartani tőle?
Mivel nem szeretjük azt érezni, hogy túl fáradtak vagy alkalmatlanok vagyunk - mert úgy érezzük, nem kellene unatkoznunk mások társaságában -, mivel a nyomás esetleg nem része a filozófiánknak, félretoljuk a dolgot. Ezért kell folyamatosan ébernek és érzékenynek lennünk, és odafigylenünk arra, hogyan alakul az interakciónk. Ne tépjük ki a gyökereinket állandóan, de azért vegyük észre, hogyan alakulnak ki a mintázatok. Ilyenkor valós értelemben vagyunk benne a másik ember lelki terében, ő pedig a miénkben. Mindez szoros kapcsolatban áll a projekcióval. Talán mi vetjük ki a horgot, amelyre "ráharap" az ő projekciója? A mi fajtánk - akik természetesen vonzódnak ehhez a munkához - egyik fontos jellegzetessége, hogy szeretnénk, ha mások határoznának meg bennünket, ha az ő szükségleteik adnák meg a körvonalainkat a térben. Szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk. Túl sokszor mondunk igent, és túl ritkán nemet. Hatalmas különbség van aközött, hogy szeretjük a munkánkat, és aközött, hogy ez tart egybe bennünket.
Kinyitjuk a naptárunkat, és odafigyelünk arra, mit mond a testünk, amikor megnézzük a klienseink listáját. Mi megy végbe bennünk, amikor meglátjuk az aznapi neveket? Megfigyeljük, milyen hatása van annak az embernek, aki kimerítő, szürke, nyomasztó energiát hordoz, és kitisztítjuk a saját rendszerünkből.
Mennyire dolgozunk és élünk ugyanabban a térben? Akárhogy is, jó ez a kliensnek? Mi minden történik még a szobában; milyen lelki tér ez, milyen légkör alakul ki benne? Amikor érzelmekkel teli (és hatékony) munkát végzünk, úgy tűnik, magában a szobában is pozitív energiamező keletkezik. Másrészről viszont érdemes lehet megtisztítani a légkört, miután bizonyos emberek jártak nálunk. Testi és lelki értelemben egyaránt meg lehet tisztítani a szobát pusztán azzal, ha jól kiszellőztetjük, meggyújtunk egy füstölőt, zenét teszünk fel, meditálunk. Úgy tűnik a zöld növények is megtisztítják, fertőtlenítik és felveszik a negatív hatások egy részét. Egy kancsó víz szintén tisztító hatású lehet. A vizet a saját szervezetünk felfrissítésére is használhatjuk, ha az arcunkra hintjük, ha folyó (nem álló) víz alá tartjuk a kezünket. A nap végi zuhany is pozitív és energetizáló hatású. "
A gyógyító utazás - Barbara Somers, Ian Gordon-Brown
