Január, a bizalom hónapja
Januárius, ahogy a régies elnevezés mutataja, Janus istenségről kapta a nevét, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori mitológiában. És miről is szólhat az év első hónapja? Az óból, az újba lépünk. Lezárjuk az előző egységet, és új tervekkel, reményekkel, célokkal indulunk át az átjárón, ami nekünk már jó ideje ismerős, hisz átutazunk egy darab ideje. Szemünk most kutatja az utat, ami még szó szerint a ködbe vész. De tudjuk, hogy megteremthetjük a képét, amilyenre mi igazán vágyunk. Legyen zöld szegélyű, emelkedő vagy göröngyös, átívelheti a szivárvány, rajtunk múlik mennyire tesszük színessé. Köveit hangulataink mennyire színezik át, esetleg engedjük, hogy mások is járjanak rajta, akik beleviszik önnön árnyalataik.
Esetleg ez az átjáró, több mint hónapról hónapra, napról napra lépni. Elvisz odáig, ahol az ég a földdel összeér? És mi van köztük? A létra. A húrelmélet szerint a térnek, amiben élünk, több dimenziója is létezik. Tehát, itt is csak a jó öreg megérzésünkre hagyatkozhatunk és keressük a fellelhető létrákat, amik az utakra segítenek, legyenek ezek külső vagy belső, járható vagy éppen macsétás ösvények. Mindegy a szem mit vél felfedezni, hisz az egész egy átható áramlás. Tánc.
Te milyen cipőt húzol hozzá az újévben?
/Kép:Kiss Márta - Átjárók/
