Rengeteg cikk szól a felemelkedésről, azokról a dimenziókról, ahol már csak a szeretet, a boldogság működik, mint energia, ahol egységben élnek az emberek. Természetesen ez nem egy hamis cél, de a távolság miatt, ahol a fejlődésben ehhez képest tartunk mégis egy olyan illúzió, amely félrevezethet. Különösen igaz ez a nyugati világ emberére.
A fejlődés felgyorsult. Önmagában azzal, hogy elmélkedünk többdimenziós lényünkön, hogy próbálunk hétköznapi életünkre is így tekinteni, szimbólumokkal, zenékkel, színekkel dolgozunk tudatosan, változtatjuk rezgésünket.
És, hogy mi ezzel a gond? Semmi, ha mindeközben nem felejtjük el, hogy az ember fejlődésének színtere jelenleg a Föld. Tehát meg kell teremtenünk az egyensúlyt az elvágyódás és a földhözragadtság között. Minél többet foglalkozunk magasabb dimenziókkal, annál többet kell foglalkozni a földeléssel is. Az ember híd Ég és Föld között, egy csatorna, mely képes információ befogadására. Ezt a feladatot idegrendszerünk látja el, de ha nincs meg a földeltség, amellyel a befogadott információk a szükséges szemléletváltást is meghozhatják életünkbe, idegrendszeri problémáink lehetnek.
Ahhoz pedig, hogy a magasabb rezgésű információkat jól értelmezzük, a fizikai testünk mellett, megfelelően karban kell tartanunk érzelmeinket és gondolatainkat is, hiszen ezek azok a tudathordozó testeink, melyekre fejlődésünk mostani szakaszában tudatosak vagyunk. A létra lépcsőfokai melyek lentről felfelé és fentről lefelé vezetnek.
VÉ.
