Részlet Szepes Mária Ízisz bárkája című misztikus regényéből:
"-Úgy érti, saját énem és nevem akadályoz a tudásban?
-Nem akadályozza, csak félrevezeti. Maga mérhetetlenül több, mint a mostani személye. Egy-egy ilyen személyiség olyan, mint valami öltözék. Szellemének sok öltözéke, neve és lakcíme volt már az évezredek folyamán, de a külső keretek lényeggé sűrűsödve mind beleolvadtak abba az önvalóba, melynek azonossága sohasem szűnik meg. A személyiség mindig korlátozás, akadály, klauzúra egy bizonyos tapasztalás érdekében, s mint ilyen, elhatárolja a határtalant, végtelenből végessé, egészből töredékké válik.
-Tehát meg kell halnunk, hogy szellemmé legyünk előbb, és csak így ismerhetjük meg azokat a titkokat....
-Szó sincs róla! Éppen a testünkben kell megszerezni a tudást, különben e kulcsokkal sohasem nyithatnánk ki a hús világából való szabadulás kapuját. Ez az ember súlyos és nagyszerű feladata. Ezért görgeti sorsa életből halálba, hullámhegyről hullámvölgybe, örömből fájdalomba, hogy ezt az egyetlen, legfontosabb tennivalóját felismerje."
