Mindig is gondjaim voltak a technikákkal (mankókkal), s szerettem - látszólag - önfejűen a saját utamat járni. Ez kívülről nézve nagyon antiszociális egy tulajdonság volt életemben, de ha hiszed ha nem, pont ez hozta el azt a fajta kiteljesedést , aminek eredményeképp most itt ülhetünk és találkozhatunk ezen az íráson keresztül. Azt tanultam meg mindenféle előre gyártott módszerrel kapcsolatban, hogy nagy segítség tud lenni egy darabig, de aztán merni kell eldobni.
S azt látom, hogy akinek bármilyen gondja is van az életében – BÁRMILYEN – az valahol abból fakad, hogy egy olyan mankót használ még mindig, amit nem is neki készítettek, és már régen tudna járni, de még mindig mankóval közlekedik. Mit járni! Szaladni tudna, rohanni, szabadon és önfeledten… De körbenéz a világban, és mindenhol mankóval közlekedő embereket talál, ezért elfogadja és természetesnek hiszi a mankót.
Ez valahol teljesen igaz a spirituális emberre, aki a saját belső világát kutatva keresi a mankókat, millió gyógyító és egyéb technikát és rendszert talál, aminek elkötelezett híve lesz. S ezzel egy mankógyárban előre készített mankót csap a hóna alá, és azzal kezdi el botladozva járni az útját. Ez a kezdeti lépések alatt teljesen rendben van, sőt(!) erre szüksége is van.
Ám ahogyan egyre megerősödik ez a spirituális láb, még mindig a mankót fogja használni, mert (és most figyelj!) a mankónak tulajdonítja azt, hogy ő tud járni. Holott, bizony, itt a mankó csak segítette, támogatta, az akaratot, a kitartást, az energiát. A hitet és a célt bizony az ember rakta bele. Ő döntött a mankó használata mellett…
És amikor megtanult járni, akkor – mivel nem volt más példa – érezte, hogy a mankót kinőtte, de el sem tudta képzelni az életét mankó nélkül, ezért keresett egy újabb mankót… Majd ugyanezt az utat bejárta, és járja és járja. És még mindig nem látja, hogy már régen megtanult járni!
Nem kell többé mankókat készítenie más ember számára, hanem inkább a mankó nélküli járást megmutatni, hogy legyél bátor, és merd elhajítani a mankódat! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne köszönd meg a mankónak azt, hogy segített – nem erről van szó. De milyen bugyuta dolognak tartanád most, hogy gyerekkorod dohányzóasztala elkezdene hisztizni és drámázni, hogy már nincs szükséged arra, hogy rá támaszkodva állj fel… mert valamikor rá támaszkodtál.
S hogy most ne kerülgessük tovább a mankós hasonlatot, egy kicsit konkrétabb leszek.
Azt írtam az elején, hogy a legtöbb probléma gyökere ez, hogy egy olyan mankót használsz, amit nem is neked készítettek, illetve hogy bár megtanított járni a mankó, de tudnál mankó nélkül is járni.
S ezt nem valamilyen spirituális technikára értem (arra is), hanem ennél JÓVAL TÁGABB dologra!!!
Az az élet, amit eléd sugall a civilizáció most, amit tanultál, hogy hogyan kell élni itt a földön, egy ilyen mankó! Megtanított Téged arra, hogy miképpen tudod egy támogatással működtetni az életet, de ez messze nem az a szabad élet, ami Benned van! S ennek a mankósított világnak két haszonélvezője van: a mankógyár, aki millió mankót ad el, na meg azok, akik okosan tanítanak Téged arra, hogy hogyan kell a különböző mankókat használni.
S Te, maga az Ember minden vagy ezáltal, csak szabad nem. Követed vakon a mankótanítókat és különböző mankógyárak újabb és újabb termékeit, akik már szuper kütyüket építenek a mankókba, hogy még jobb legyen. A mankó-tanítók pedig elmondják, hogy hogyan tudsz minél spirituálisabb mankót találni magadnak.
De miért nem hiszel magadban, hogy Te már tudsz járni? Miért nem dobod el a mankódat, és jársz a saját lábadon?
Tudod miért? :) Én tudok egy választ. Nem fog tetszeni.
Mert ha elesel, akkor nem tudod a mankót, a mankógyárat meg a mankótanítót hibáztatni!
Ennyi. Ezért vannak problémáid az életben. Ilyen egyszerű az egész. Minden abból fakad, hogy Te még mindig mankóval akarsz járni, amikor már megtanultál a nélkül is. Ez nem azt jelenti, hogy ha bizonytalan vagy, akkor ne nyúlj a mankódhoz! Nem, hiszen arra szükség van az ELEJÉN.
Mert ha most boldogtalan vagy, akkor tudod azt mondani, hogy nincs pénzed, mert hibás a rendszer, meg a mai világban nem lehet. Igen, NEKED nem lehet, mert te mankóval közlekedsz. Semmi baj. Ez egy biztonságos rendszer, megvéd az eleséstől.
De ha el mered dobni a mankót, akkor meg fogod tapasztalni, hogy jééé, ez működik mankó nélkül is! Hihetetlen lesz – gondolj bele, évezredekig jártál mankóval! És évezredekig láttad, hogy az ÖSSZES többi ember mankóval jár.
Ez elég durva váltás, hogy ezek után el merd dobni a mankódat. Csak a saját rimtusodban. Csak saját módodon.
S tapasztalod majd, hogy minden, amit (FIGYELJ!) a mankó adott neked, az valójában Benned van!!! Amikor egy választ a mankótanítótól vártál, arra fogsz rájönni, hogy ezt te is tudod. :) Sőt, még ennél többet is!
Mert egy dologról nem beszéltünk. A mankótanítók csak a saját mankójuk alapján tudják eldönteni, hogy hogyan is működik a saját testükhöz-szellemükhöz a mankó. S ahogy tanítják Neked, megpróbálsz úgy csinálni, ahogy a mankótanító, de az az ő módszere, hozzá van igazítva. S nagyon viccesen tesz, amikor a másik mozdulataival akarod a saját életedben a saját mankódat használni.
BÍZZ MAGADBAN! Először is, első lépés az, hogy kezd el kitapasztalni a SAJÁT MANKÓDAT. Nem kell még eldobni, először csak kezdd el TE magad kutatni, hogy Te magad hogyan is működsz! S ez nem fog tetszeni a mankósoknak, mert ők a saját mankójukat akarják rád erőltetni.
DE LÉGY KITARTÓ! Egoistának fognak hívni. :) Meg egy csomó mindennek, hogy hogy merészeled, hogy saját magad akarsz megtanulni járni, mankók nélkül! ELKÉPESZTŐ!
Aztán, amikor már a SAJÁT MANKÓDAT kitapasztaltad a SAJÁT MÓDSZEREDDEL, na AKKOR szépen lassan elkezdheted lerakosgatni a mankókat. Mert kiderül majd, hogy rengeteg van. S amikor az utolsó, legrondábbakat is leraktad, NA AKKOR elkezdhetsz mankó nélkül járni.
De addig is arra vigyázz, hogy az utolsó csúnya mankókat, amelyeket nagyon nem akarsz megmutatni se magadnak, se másoknak, ne dugd a hátad mögé, mert hiába is hirdeted, hogy mankó nélkül jársz, s nagyot fogsz esni a saját mankódban… De ez még lehet odébb van. :)
Kiss Balázs Kunó
