„Jött valaki Marokkóból, és elmesélt egy furcsa történetet arról, hogy miként látják egyes sivatagi népek az eredendő bűnt.
Éva az Édenkertben sétált, amikor odament hozzá a kígyó.
- Edd meg ezt az almát - mondta a kígyó.
Éva Isten tiltásának meghajolva visszautasította.
- Edd meg ezt az almát - erősködött a kígyó - hogy szépnek találjon az embered.
- Nincs nekem arra szükségem - felelte Éva - hiszen nincs rajtam kívül más nője.
A kígyó nevetett.
- Dehogy nincs.
És mivel Éva nem hitt neki, fölvitte egy dombra, ahol egy kút állt.
- Itt van, ebben a barlangban. Ádám itt bújtatta el.
Éva a kút fölé hajolt, és a víz tükrében megpillantott egy szép nőt!
Azonnal megette az almát, amit a kígyó felkínált neki.
Ez a marokkói törzs úgy tartja, hogy mindenki visszatérhet a Paradicsomba, aki fölismeri a saját tükörképét a kútban, és aki nem fél önmagától.”
