Azt hiszem a könyv legjobb ajánlója önmaga. Egy kis kedvcsináló részlet:
"[...] Elsőként azzal a bevezető tanulmányban is érintett kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy minden mítosz és mese - éppúgy, mint a fizikai létezésünk - bizonyos helyszíneken zajlik, meghatározott térben játszódik le. Ezek a helyszínek jelölik ki a cselekmény kereteit, s egyben rámutatnak annak mélyebb értelmére, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a földi életünk helyszínei sem véletlenek, hanem a tudatállaptunkkal, viszonyulási módjainkkal és problémáinkkal, még ha ennek legtöbbször nem is vagyunk tudatában, mélyen összefüggnek. A fizikai tér, amelybe beleszületünk és ahol az életünket bonyolítjuk, saját legményebb lényegünkhöz tartozik. A keletiek ezt azzal magyarázzák, hogy a születési környezet és az abba megörökölt feltételrendszer nem véletlenül jut az embernek osztályrészül, hanem karmájának gyümölcse. A karma olyan körülményeket jelent, amelyek okait mi magunk hoztuk létre korábbi tetteinkkel. Környezetünk alakjában saját régmúlt tetteink következményeit látjuk viszont. Fizikai világunk és életkörülményeink egyfajta tükröt képeznek, amelyből korábbi önmagunk néz vissza ránk; mintegy saját, kikristályosodott és megmerevedett múltunk ölt bennük alakot. Amikor a környezetünkben problémákat tapasztalunk és ezeket megoldjuk, voltaképpen önmagunkat dolgozzuk át; saját magunkban oldjuk fel azokat a görcsöket és megmerevedett hajlamokat, amelyek megteremtették körülöttünk az adott világot.
A fizikai világ - a tér, valamint annak elrendezése és feltételegyüttese - tehát kifejezi és láthatóvá teszi azokat a lelki-szellemi erőket, amelyeknek egyszersmind a terepét és formai környezetét alkotja. Éppen ezért a mítoszokban és a mesékben is fontos megértenünk azt a környezetet, amelyben a cselekmény zajlik. Ez sokszor többet elárul a mesében kibomló téma vagy őskép természetéről, mint a hősök jelleme vagy az általuk végrehajtott cselekedetek. A környezetünkre vonatkozó tudás a világképünkben fogalmazódik meg. A külső feltételeket nemcsak a tetteinken keresztül alakítjuk hajlamainknak megfelelően, hanem azon keresztül is, hogy mit veszünk észre világunkból s milyen jelentéseket vetítünk arra rá. A világról alkotott képünk tehát, melynek szűrőjén keresztül környezetünket és létfeltételeinket látjuk, elsősorban önmagunkról ad tájékoztatást, saját magunkat illetően igazít el bennünket. Az, hogy egy világkép mennyire mély és mit mutat meg számunkra, saját tudatállapotunkat és pszichénk jelenlegi színvonalát fejezi ki. [...]”
