Miről is szól piros Pünkösd napja? Vagyis,ahogy mi mondanánk Vörös Pünkösd napja
A vörös számomra a következőt jelenti:
Vörös, mint Égi-földi szerelem
Pipacsos búzamezőn jártam, a Földön heverve angyalszárnyakat találtam. Mikor körültekintettem a távolban egy aranyhajú leányt láttam. Pörgött-forgott, érezte a szelet a napot, felszabadultan járta a Táncot.
Arra gondoltam övé lehet tán a szárny, így közelebb mentem őhozzá. Kérdés nélkül szólott hozzám.
Én ide azért jöttem, mert hajtott a vágy, az ösztön, hogy megtapasztalhassam a szerelmet és mindazt az érzelmet, ami titeket hajt a mindennapokban. Érdekes, hogy ti ezeket az érzéseket sokszor személyekhez és eseményekhez kötitek, Mert én Itt és Most, a Napban, a Szélben, a búzakalász ringatásában megtaláltam mindazt, ami Isteni. És ennek Te is a részese vagy.
Szeretők vagyunk a szó legszorosabb értelmében és azon túl is.
Te vagy az Én szárnyam, ideje, hogy egyesüljünk! És ne hidd azt, hogy mert néha leraklak (akár itt a búzamezőn), elhagytalak. Te ugyanúgy a részem vagy.
A Pünkösd pedig a következőket jelentheti:
Pünkösd napjára minden felébred. Abbahagyja a lusta nyújtózást a világ, minden mi él és mozog párt keres, kapcsolódna. Zsongani, zsibongani kezd az élet. Lüktetnek a sejtek, izzik a tűz bennünk, lángra kapunk akár érzelmi, akár teremtő pillanatokat élünk át.
Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra.
A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap.
De ennél mélyebbre is nyúlhatunk miről is szól Vörös Pünkösd napja:
Netalán átlényegülésről, a lélek tüzéről, mindarról a közös koncentrációról, ami összeköt minket, ami lángként irányt mutat? Szent lángként, szent lélekként. A Lelkünk ilyenkor megtelítődik a Szent lélekkel, ilyenkor ott munkál bennünk, tetteinkben, gondolatainkban, cselekedeteinkben. Ilyenkor mindaz az Akarat megtestesülni látszik, amivel képesek vagyunk itt a Földön mennyei kincseket teremteni. A Szent Lélek értéket közvetít, bizonyosságot ad, hogy mi, mint lelkiekkel foglalkozó emberek, arra vagyunk hivatva, hogy fényt és igazságot és bizonyosságot mutassunk másoknak életünkkel és, hogy szívünk minden kis szirmát megnyitva szeretetünkbe fogadjunk másokat és önön magunkat. Hisz a mag, mi volnánk (mag-unk) és ezzel a maggal, alázattal képesek vagyunk megmutatni a bennünk lakozó Szent Lelket, amely mindannyiunkban benne él.
„Ha a lelketekben érzitek, hogy ezt a munkát megvalósítjátok, véghezviszitek, akkor az életetek nem lesz hiábavaló, nem száll a porba. Hanem a cselekedeteitek folytán az életetek minden perce, minden pillanata súllyal esik abba a serpenyőbe, amelyben megmérik az e világon történő eseményeket. És ti a magatok kicsinységében, a világot megmozgató, átalakító hatalommá váltok, — nem a mulandó éneteken, hanem az engedelmességeteken keresztül. — A Szentlélek ereje és hatalma az, amely titeket kikeresett, kiválasztott, és rajtatok keresztül végzi el azt a munkát, amely elejétől fogva el van rendelve.”
(Írásom idézete az Ezotériák I. 61-62./ Szellemi Búvárok Pesti Egylete 1940/ oldaláról származott )
