"Az idő mindig ritmusokra van osztva. Ha ez nem így volna, akkor nem is érzékelnénk.
Az emberi élet első ritmusa az anya szívverése, amely az embrió egyformasággal lefolyó idejét kisebb periódusokra osztja, és amely az embriónak - bár ez ennek még nincs a tudatában - lejátssza és érzékelhetővé teszi az élet zenéjét.
A növekvő ember az anyai szív zenéjére (körülbelül a 25. naptól kezve) a saját szívének a dobbanásával válaszol, és az első ritmussal szembeállítja a saját ritmusát.
Ettől a pillanattól beszélünk belső és külső ritmusról.
A második ritmus az anya be- és kilégzése, amellyel szintén az anyaméhen belül találkozik a magzat, és ennek a (percenkénti) frekvenciája kisebb, mint a szív összehúzódásának és elernyedésének a ritmusa. Erre a gyermek közvetlenül a megszületése után válaszol a saját légzési ritmusával.
A harmadik ritmus a nap ritmusa. A nappal és az éjszaka váltakozásával a gyermek szintén az anyaméhben ismerkedik meg, az anya életritmusán, az aktív és a passzív időszakok váltakozásán keresztül.
A negyedik ritmus kétségkívül az év ritmusa, az újjászületés és az elmúlás váltakozása."
Peter Orban
