Törvényszerűségek - Karma

Törvényszerűségek - Karma

Részletek F.E. Eckard Strohm - Atlantisz angyalai c. könyvéből:

 

"Mi a karma? A fogalom Ázsiából származik; szanszkrit nyelven tettet, cselekedetet jelent. A buddhizmussal és hinduizmussal átitatott kultúrákban karma alatt az ember különböző életei közötti kiegyenlítődés törvényét értik. Az ember egyes életei során elkövetett jó vagy rossz cselekedeteitől függően alakul a mindenkori "adósságszámlája". Hibát követett el az ember egyik életében - hangzik a magát hosszú ideje tartó elképzelés -, büntetést kap a következőben. [...]

Keresztény - ezoterikus értelmezése így hangzik: "A Harmónia visszaállítása". Az ember a túlvilági "csak-lélek" állapotában, mielőtt egy újabb életet vállalna, meghatározza a jövendő életét a tanulófolyamatokkal úgy, mint egy tanár az óravázlatot. Születése után - immár testébe zárva - elfelejt mindent erről az élet- és tanulási tervről. Élete folyamán aztán lépésről lépésre megkapja e terv megfelelő részleteit, és szabad akarata alapján dönthet, hogy vállalja vagy elutasítja a tanulási feladatokat. Halála után - ismét mint "csak-lélek" - felismeri, hogy a földi létben milyen feladatok teljesítését mulasztotta el.[...]

Minden lélek célja az,  hogy elérje a tökéletességet, hogy visszatérhessen mindannyiunk közös eredetéhez, az Atyához. E cél felé törekedve a lélek maga dönt az új földi élet vállalásáról, és új élettervet dolgoz ki, amely tartalmazza az előző életek elszalasztott, meg nem tanult leckéit. A kiegyensúlyozásnak, a harmónia helyreállításának ez a módja a karma. 

Egyetlen lélek nem képes ilyen hatalmas feladat végrehajtására: szüksége van sok más lélek együttműködésére, akikkel különféle megállapodásokat köt. Életünkben sok kis fogaskerék kapcsolódik egymáshoz, hogy a karmikus törvények beteljesülhessenek. Egy karmikus kapcsolatban gyakran szerepet cserél tettes és áldozat, szülő és gyermek, férj és feleség, színes bőrű és fehér ember, hogy így az ellentétes tapasztalatot is megszerezhessék. 

A Tökéletesség az a mindent átölelő állapot, amit Istennek és az angyaloknak tulajdonítunk. Ez a mindent-átölelő nem zárhat ki sem jót sem rosszat, sem pozitívat sem negatívat, hiszen "jó" és "rossz" viszonylagos fogalmak; csupán emberi szemmel nézve léteznek. A természettudományokban is megtaláljuk az egész részeként mindkét pólust, pozitívat és negtívot egyaránt. Az elektromos vezetéknek is van pozitív és negatív pólusa: enélkül soha nem tudna egy villanykörte világítani. Az elektromosság mint energia nem minősíthető, hiszen felhasználásának számtalan módja létezik: inkubátort és villamosszéket egyaránt működtethet.

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy az Ördög és hívei is Isten teremtményei ugyanúgy mint az angyalok, és mi is része vagyunk Istennek. Isten mint átölelő. Átöleli a Mindenséget - azaz mindent! Már gyermekként sem értettem, amikor a templomban a mindent átfogó Istenről beszéltek, máskor pedig behatárolták egy "jóságos és szeretetteljes" lényként, akitől soha semmi rossz nem származhat. Meg kell értenünk végre, hogy a mi földi, emberi értékítéletünk nem vihető át az isteni világra.

Képzeljük csak el, hogy egy léleknek egyik tanulási folyamatához meg kell tapasztalnia, hogy milyen embert ölni. Egy másik léleknek viszont az erőszakos halál tapasztalatára van szüksége. Ők ketten a "csak-lélek" állapotban megállapodnak abban, hogy találkoznak majd mint tettes, illetve mint áldozat. Testi valójukban betartják a megállapodásukat, és egyikőjük megöli a másikat. Hogyan ítélkezzünk mi ennek tudatában? Hiszen segítettek egymásnak a szükséges tapasztalatok megszerzésében, és ezáltal abban, hogy a teljességhez közelebb kerüljenek.  [...] Egy lélekben nagy szeretetnek kell lennie ahhoz, hogy egy ilyen feladat vállalásával és végrehajtásával lehetővé tegye, hogy a másik teljesíthesse küldetését. A lelkek megegyezéséről szóló tudás Jézus megfeszítésekor a következő szavakban jutott kifejezésre: "Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekednek." Nem azt mondta, hogy "bocsásd meg vétkeiket", hanem hogy ellenségei a testiség állapotában nem tudnak már erről a megállapodásról.  [...]

A karmikus törvényszerűségek ugyancsak nem mentenek fel bennünket a szenvedők iránti együttérzés alól. Döntsön bár egy lélek úgy, hogy Afrikába születik, ahol az éhenhalás fenyegeti  annak a tudata, hogy ezt ő vállalta nem ment fel bennünket sem az együttérzés, sem a segítségnyújtás alól. De nem jelenti azt, hogy együtt kell szenvednünk vele. [...]

A karma nem azonos az iszlám kultúrából származó kismet szóval, amelynek a jelentése: sors, tehát nem olyan valami, amely megváltoztathatatlan, kikerülhetetlen, és vakon uralkodik felettünk. Isten a szabad akaratot, a szabad választás lehetőségét adta nekünk, hogy eldönthessük, véghezvisszük vagy elutasítjuk a saját magunk által választott feladatot. Nincsen tehát tőlünk független, előre meghatározott, elrendelt sors. Csupán azok a kierülhetetlen tanulási folyamatok meghatározottak, amit születésünk előtt életünk állomásaiként mi magunk jelöltünk ki. [...]

Ennek szellemében kellene a betegségeinket is megítélni. Megtörténik, hogy a beteg a gyógyítóhoz fordulva azt hallja, hogy karmikus okok miatt pillanatnyilag nem gyógyíthtó. Ez nem jelenti azt, hogy betegsége alapjában gyógyíthatatlan. Inkább arról van szó, hogy a betegség az illető számára egy tanulási folyamat része, amit végig kell csinálnia ahhoz, hogy a betegsége gyógyítható legyen. Időközben általánosan köztudottá vált, hogy minden betegség, helyesebben betegségtünet lelki okokra vezethető vissza. A lelki ok minden esetben a megtanulandó feladatra utal. Ha felismerjük a feladatot, és ez alapján cselekszünk, képesek leszünk a betegséget feloldani. [...]

Ha bízunk abban, ami bekövetkezik, az számunkra mindig a legjobb, nem esik majd nehezünkre meghozni a szükséges áldozatot sem."